1930-tól a budapesti Marx és Mérei Tudományos Elektromos Műszerek és Feszmérők Gyárában, 1936-tól 1939-ig a Ganz Vagongyárban dolgozott szakmunkásként. Már 1932-ben, 16 évesen tagja lett az MSZDP-nek, a Vasas Szakszervezetnek, titokban a kommunista pártnak, valamint bekapcsolódott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége és a Vörös Segély tevékenységébe. 1937-től tagja volt az MSZDP baloldali ifjúsági mozgalmakat segítő szervezetének, az Országos Ifjúsági Bizottságnak. 1939. októberétől katonai szolgálatot teljesített, majd 1940-ben letartóztatták és 3 évi börtönbüntetésre ítélték kémkedés hamis vádjával. Miután letöltötte büntetését, a keleti frontra került, ahonnan 1944. őszén sikerült megszöknie. 1945. januárjában a kommunista párt kőbányai szervezetének titkára lett, júniustól a párt nagy-budapesti bizottsága végrehajtó bizottságának és titkárságának tagja, majd a pártbizottság osztályvezető-helyettese volt. 1947-től a Nehézipari Központ osztályvezetőjeként, 1948-tól a gépipari főosztály vezetőjeként, 1951-től kohó- és gépipari miniszterhelyettesként dolgozott, közben elvégezte a Gazdasági Műszaki Akadémiát. 1954. októberétől 1955. áprilisig a kelet-berlini magyar nagykövetség külkereskedelmi tanácsosa, 1957-ig a Szakszervezetek Országos Tanácsának egyik titkára volt. 1956. júliusában beválasztották a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségébe, novembertől, megalakulásától a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) tagja volt. 1957. februárjában megválasztották a KB gazdaságpolitikai titkárává, júniusban a Politikai Bizottság (PB) tagjává. 1958-tól 1967-ig, majd 1971-től 1985-ig országgyűlési képviselő volt. 1961. szeptemberében felmentették a KB-titkári tisztségéből és kinevezték a minisztertanács elnökhelyettesévé. 1967. 04. 14-én a minisztertanács elnöke lett, célja az új gazdasági mechanizmus elveinek kidolgozása és gyakorlati megvalósítása volt. 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus bevezetése után a Leonyid I. Brezsnyev vezette Szovjetunió a reformok leállítását követelte, amely felbátorította és megerősítette a reformok ellenzőinek konzervatív táborát. A külső és belső reformellenes erők hatására Fock Jenő 1973. októberében kérte felmentését, de a pártvezetés ehhez nem járult hozzá. Végül 2 évi sikertelen harcok után, 1975. 05. 15-én mentették fel kormányfői tisztségéből és nyugdíjazták. 1980-ig még tagja maradt a PB-nek, az MSZMP felbomlásáig, 1989-ig a KB-nak. 1980. és 1990. között a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) elnöke, 1983-tól 1994-ig a volt miniszterelnökök nemzetközi Interakció Tanácsának, 1984-től 1989-ig az Alkotmányjogi Tanács tagja volt.

Eredeti neve: Gross Rezső, a polgári neve a: Gács Rezső. Érdemes és kiváló művész.

"A bel canto királya" névvel illették. Linzben született, eredeti neve Denemy, édesanyja lánykori nevét is használta: Scheiffer.

Első cikkei a Népszavában és a Cipészek Szaklapjában Suhogó álnéven jelentek meg, 1895–1896-ban. A Népszava szerkesztője 1897–1898-ban nyolc hónapig, de a párton belüli viták miatt távoznia kellett a laptól. Utána egy külvárosi iskolában jutott tanítói álláshoz. Közben megszerezte a tanári képesítést is, reál-, majd kereskedelmi iskolában tanított. 1903-tól a Népszava külső, majd az újság 1905-ös napilappá alakulása után annak belső munkatársa. Ugyanekkor megindította a tanítók szervezkedését majd 1906-ban lapjukat, az Új Korszakot, amelyet maga szerkeszt. Közoktatásügyi államtitkár volt a Károlyi Mihály-kormányban. A Tanácsköztársaság idején elvi fenntartásai miatt nem vállalt szerepet; a Tanácsok Országos Gyűlésének tagjaként bírálta a proletárdiktatúrát. A Tanácsköztársaság bukása után a Szociáldemokrata Röpiratokat szerkesztette, majd 1919. szeptembertől a Népszava felelős szerkesztője. A fehérterrort támadó cikkei miatt szélsőjobboldali különítményesek meggyilkolták.Budapesten utca és iskola van róla elnevezve.

Más forrás szerint születésnapja május 6.

Művészeti tanulmányait budapesti iparművészeti iskolában és a mintarajziskolában végezte. Stróbl Alajos tanítványa volt. A magyar művészettörténet a millennium környéki időszak történelmi szobrászatának jeles képviselőjeként tartja számon. Nevét országosan ismertté tette a Magyar Tudományos Akadémia alapítását ábrázoló domborműve, melyet az akadémia székházának külső falán helyeztek el.

Kühne apja egyik alapítója volt Németország második legnagyobb acélgyárának. Kühne Ede Hamburgban született, a család elszegényedése után 18 évesen egy berlini gépgyárban lett műszaki rajzoló. Odesszából hamarosan állásajánlatot kapott, de kiutazásának az volt a feltétele, hogy előbb tökéletesítse a mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos ismereteit. Így került Magyarországra, és sosem utazott tovább. Mosonban a Pabst és Krauss-féle műhely vezetését bízták rá. Több új gyártmányt fejlesztett ki, és a kis műhely pár évtized alatt tekitélyes gyártelep lett, a mezőgazdasági gépgyártás terén Magyarországon első számú gyára. 1874-ben itt kezdték gyártani a Hungária Drill elnevezésű sorvetőgépet, amelyet még rossz talajviszonyok között is jól lehetett használni. Kühne érdemei elismeréseként többször kapott az uralkodótól kitüntetést.